7.fejezet: Hogy is van ez?

Mikor felébredtem, senki nem feküdt mellettem, és Josephnek hűlt helye se volt, pedig megígérte, hogy felébreszt, mikor elmegy. Már épp indulni készültem, mikor léptelek hallottam. A lakókocsiba viszont Joseph helyett Claire lépett be.
-    Jó reggelt.
-    Szia, csak ezért jöttem – kapott fel az asztalról egy marék papírt, majd távozni készült.
-    Claire…
-    Igen?
-    Nem tudnád ezt titokban tartani?
-    Lakat a számon.
Vajon hány ember tudhat a kapcsolatunkról, miközben én abban a tudatban élek, hogy titok az, ami köztem és Joseph között van? Csak nem dicsekedett el velem a többieknek. Belement abba, hogy titkolózzunk, és reményeim szerint szavahihetőbb, mint Klaus.
Joseph nagyon sietve távozhatott, mert nem csak a forgatókönyvét, hanem a telefonját is otthon hagyta, ami folyamatosan rezgett. Előástam a fiókjából a töltőjét, és felraktam tölteni a telefont, de az még akkor is folyamatosan pityegett. Mi a francért zümmög, ha már nem merül? Ránéztem a világító képernyőre, az Emily név villogott rajta. Ez vajon az az Emily? És ha igen, akkor még is miért hívogatja? Nagyon pofátlanság lenne belenézni a mobiljába? Én se örülnék, ha ennyire nem bízna bennem, úgyhogy nekem is ki kell bírnom. De olyan nehéz. Oké, netezek kicsit a laptopján, azért talán nem haragszik meg, én pedig el tudom vonni a figyelmem a kíváncsiságról. Az első dolog, ami előjött, mikor megnyitottam a Mozillát, Joseph e-mail fiókja volt, ahogy temérdek e-mail jött ismételten csak Emilytől. Ez valami égi jel, hogy nézzek bele a magánéletébe? Észre fogja venni, ha valamelyik nem vastag betűs, úgyhogy jobban teszem, ha inkább gyorsan nyomok egy log out-ot. Emberfeletti erőről tettem tanú bizonyságot, mikor kiléptem a rendszerből.
Az ebédlő újonnan üresen állt, én pedig úgy döntöttem inkább eszek egy melegszendvicset a városban, mintsem főzessek magamnak egy menüt a szakáccsal. Úgy is be kell vásárolnom egy halom gyertyát, meg füstölőt, hogy romantikussá varázsoljam a lakókocsimat. És természetesen valami finom illatú tusfürdő, és némi sminkkészlet se ártana. Már most úgy izgulok, hogy lehet, hogy képtelen leszek megenni azt a gombás melegszendvicset, amit már előző nap kinéztem magamnak.

Épp a sarkon fordultam be a jól megtömött szatyrommal, mikor beleütköztem valakibe. Baseball sapka és napszemüveg volt rajta, ami arra engedett következtetni, hogy valami híresség.
-    Nagyon sajnálom.
Ismerős volt valahonnan a hangja, de az istenért nem akart beugrani, hogy honnan. Egy hatalmas kutyát sétáltatott éppen, aki épp az egyik tűzcsapot jelölte meg.
-    Segíthetek a csomagjaiddal?
-    Tudom ki vagy. Úgy értem, el tudnád árulni a neved?
-    Daniel Gillies.
Megismertem a kicsit elálló alsó fogáról, valahogy mindig szembeötlött, mikor Elijahtól olvadoztam. Az pedig, hogy nem ismertem meg a hangját, Julie és Kevin hibája, akik leszúratták a második évad végén.
-    Megsétáltatom a kislányt, aztán segítek elvenni a cuccaidat a bázisra.
Úgy mondta a bázist, mintha valami űrlények lennénk, akik titokban le akarják mészrolni a világot. Mindig is meg akartam ismerni Danielt, annyira bolondnak tűnt az interjúkkor.
-    Te vagy Joseph barátnője?
Szuper, most már biztos, hogy a fiúk pletykásabbak, mint a lányok. Még is miért kell Josephnek annyit fecsegnie?
-    Már mindenki tudja?
-    Csak nekem mondta el. Nagy haverok vagyunk.
-    Szép a kutyád.
-    Szereted?
-    Félek tőlük.
A kutyák addig nagyon szépek, amíg egy kerítés és minimum egy lánc választ el tőlünk. Egyszerűen nem kedvelem őket, még a kis szobacirkálókat sem. Persze a saját kutya mindig kivételt képez, de őt is inkább a tesóim sétáltatják.
Daniel eltűnt egy gyönyörűséges házban, majd kutya nélkül tért vissza, és azonnal elvette tőlem a szatyrokat. A visszafelé úton sokat beszélgettünk főképp a kutyákról, de szóba került a filmje, és a zene is. Megígértette velem, hogy zongorázok neki egy kicsit, ha éppen szembe jön velünk egy pianínó, én pedig megkértem, hogy következőleg ne lökjön föl, ha ismerkedni akar. Összességében nagyon jó nevettünk együtt, jó volt kicsit felszabadultan beszélgetni.

Mindenhova tettem apró mécseseket, az asztalra egy hosszú állógyertyát, és a rózsa illatú füstölőt is meggyújtottam, hogy előkészítsem a hangulatot. Feltúrtam az egész bőröndömet, és találtam is egy viszonylag szexi fehérneműt, de egyik ruhámat se találtam igazán megfelelőnek. Muszáj leszek kölcsönkérni valamit Candice-től. Elég vékony vagyok, úgyhogy biztosan jó valamelyik ruhája rám.
-    Szia, Candice. Nem tudnál kölcsön adni egy ruhát? – köszöntöttem, mikor mosolyogva ajtót nyitott nekem.
-    Válassz nyugodtan.
Egy fekete, viszonylag szűk ruha mellett döntöttünk, Candice még egy magas sarkút is rám akart sózni, de elutasítottam, mondván csak orra buknék benne. A pizzát azonnal megrendeli, amint vége a forgatásnak, és még azelőtt átszalad vele, mielőtt még Daniel elbúcsúzna Josephtől. Istenem, ezt a háttérszervezkedést egy szimpla vacsora miatt!

Meg voltam elégedve magammal, mikor belenéztem a tükörbe, nagyon csinos voltam a kölcsönkapott ruhában, a hajam szerencsére engedelmeskedett a hajsütővasnak, és a szemceruzával se vakítottam meg magam. Candice olyan gyorsan besuhant a pizzával, hogy kezdtem megkérdőjelezni az emberi mivoltát. Felvágta a görög, feta sajtos pizzát, hogy ne nekem kelljen vele szerencsétlenkednem.
-    Elfelejtettem az italt.
-    De én nem.
Egy üveg vörösbor landolt az asztalon, majd Candice sok szerencsét kívánt, és elviharzott. Kezem-lábam tördeltem addigra, míg végre kopogtak az ajtómon.
Josephnek vagy szóltak, hogy randija lesz, vagy valamilyen látnok, mert eszméletlen jól nézett ki a szürke ingjében, és a lazán megkötött nyakkendőjében. Nyomtam egy puszit az arcára, mikor beljebb lépett, majd hellyel kínáltam.
-    Nem erre számítottam, mikor Daniel azt mondta, meglepetés vár rám.
-    Túl sok?
-    Azt hittem, hogy a fejemre esik egy vödör jég, vagy elharapja a torkom egy farkas, úgyhogy hidd el, ennél jobb meglepetés nem érhet, amiben Daniel keze is benne van.
-    Azt mondtad szeretnél randizni. Ez egy randi.
-    Köszönöm. Gyönyörű vagy.
-    Köszi.
Furcsa volt pizzát késsel és villával enni, de nem akartam könyékig kechupos lenni. Joseph kinyitotta nekünk az italt – most dugóhúzóval -, majd töltött mindkettőnknek, és szinte a felét el is ittunk, mire eléggé tele lettünk ahhoz, hogy letegyünk az evőeszközt. Bocsánatot kért, amiért nem ébresztett fel, csak elmondása szerint túl édesen aludtam ahhoz, hogy zargatni kezdjen. Gondolom, meg se kell említenem, hogy fülig pirultam. Többször és észrevettem, hogy beszélgetés közben végigsimított a kezemen, de nem nagyon tudtam ezzel mit kezdeni, úgyhogy inkább úgy tettem, mintha nem vettem volna észre.
-    Köszönöm a vacsorát, csodás volt.
-    Menni akarsz?
-    Menjek?
-    Ne!
Olyan gyorsan vágtam rá, hogy Joseph elnevette magát, majd odasétált a laptopomhoz, és nyomkodni kezdett rajta valamit. Kellemes dallam csendült fel, az elődadót nem tudtam volna megmondani, de biztos voltam benne, hogy benne volt a Vámpírnaplókban. Felém nyújtotta a kezét, én pedig örömmel elfogadtam a felkérést. A lassúzás közben folyamatosan azon aggódtam, hogy rálépek-e vajon Joseph lábára. Szerencsére ez nem következett be, és ezért igazán hálás voltam az isteneknek.
-    Nem akarsz maradni éjszakára?
-    Szeretnéd, ha maradék?
-    Igen.
Joseph lágy csókot lehet a számra, majd leült velem az ágyra, és elkezdte csókolgatni a nyakam. Rohadtul ideges voltam. Most túrjak a hajába, vagy tegyem a combjára a kezem? Nagyon nem kényelmes így, hogy mellettem ült, úgy érzem magam, mint egy fadarab, aki úgy marad, ahogy lerakták. Másszak rá, vagy várjam meg, amíg ő változtat testhelyzetet?
-    Nem kell, ha nem akarod.
-    Én csak… nem tudom, hogy mit kell csinálnom.
-    Semmit nem kell, csak ha szeretnéd.
-    Nem tudom, hogy hogyan érjek hozzád, hogy hova tegyem a kezem, vagy hogy egyáltalán jól csinálom-e azt, amit csinálok.
-    Egy pillanat.
Joseph újból úgy döntött, hogy hozzányúl a cuccaimhoz, teljesen elveszett a bőröndömben. És én még féltem megnézni egy nyavalyás e-mailjét. Máskor bátrabbnak kell lennem. Enyhén szólva meglepődtem, mikor Joseph bekötötte a szemem a rózsaszín selyemsálammal.
-    Lazíts, nem foglak bántani. Szólj, ha fejezzem be.
-    Oké.
A torkomban dobogott a szívem, mikor lefeküdtem az ágyra, és megéreztem, ahogy a matrac besüpped mellettem Joseph súlya alatt. Minek vettem ennyi gyertyát, ha nem is látom a fényüket?
Joseph száját először az arcomon éreztem meg, ahogy kedveskedő puszikkal halmoz el, egyre közelebb és közelebb a számhoz. Azonnal elrejtettem az ujjaimat a hajában, amint az ajkunk összeforrt, és az se zavart, hogy fölém mászott – épp beleütközött a kezem a vállába, mikor felém hemperedett. Az egyik kezemmel még mindig arra ösztökéltem, hogy tovább csókoljon, míg a másikkal végigsimítottam a kezén. Így, hogy nem láttam, csak éreztem még szixebbnek hatott a teste. A karjai izmosak voltak, abba pedig bele se gondoltam, hogy milyen lenne végighúzni a kezem a csupasz hátán. Ahhoz előbb ki kellene bújtatnom az ingből, aminek egy nyakkendő állja az útját. Nyitott szemmel is nehezemre esne kibontani azt a csomót, nem hogy bekötött szemmel.
-    Segítenél a nyakkendővel?
Mikor odanyúltam a nyakához már nem akadályozott meg semmi abban, hogy kibújtassam a gombokat a lyukakból. Majdnem felnyögtem gyönyörömben, mikor hozzáértem Joseph bőréhez. Letoltam a válláról az anyagot, ő pedig gyorsan kibújt belőle, és ha jó a hallásom, akkor épp a fotelemre dobta, amiről leszambázott az egyik övem. Végigfuttattam a kezem a karján, majd a vállán, és végig a hátán egészen a nadrágjáig. Joseph felsóhajtott, mikor végigsimítottam a gerincén, és olyan szenvedélyesen csókolt meg, hogy forogni kezdett előttem a sötétség. Letolta a vállamról a ruha pántját, majd egy percre átkarolt és felhúzott a matracról, hogy lehúzhassa a ruhám zipzárját. A gyönyörű ruha gyorsan lesuhogott rólam, ebben az esetben nem hallottam, hogy hova esett. Joseph csókjai lecsúsztak a mellkasomra, és bár melltartó volt rajtam, még is zavarba jöttem egy kicsit. Belemarkoltam a lepedőbe, mikor a hasamat kezdte el csókolgatni, mert borzasztóan csikis az a testrészem. A combom is kapott egy-két puszit, de Joseph nem sok időt töltött ott, nem akart megijeszteni. A nyelve végigjárta az egész felsőtestemet, úgy éreztem, hogy menten felgyulladok.
-    Én is ezt szeretném csinálni veled.
-    Oké, találj meg.
Fordult a kocka, kicsit fura volt tapogatóznom a sötétben, ráadásul féltem, hogy kiszúrom a szemét, vagy mondjuk belenyúlok a szájába, az azért elég ciki lenne. Szerencsére gyorsan megtaláltam a vállát, az pedig biztos kiindulási pontnak bizonyult. Először is végigtapogattam mindenét, ami deréktól felfelé található, majd megkerestem a száját, és megcsókoltam. Joseph nagyon türelmesnek tűnt, de a csókja követelőző volt, elég nehéz lehetett neki visszafognia magát. Én is ugyanúgy végigcsókoltam, mint ő engem, a combos részt kihagyva, hisz a nadrágja még mindig rajta volt. Mikor elindult a kezem, hogy megkeresse a nadrágjának a gombját, akadályba ütközött. Gyengéden megfogta a csuklóm, és visszahúzta a mellkasára.
-    Csak szépen lassan, nem sietünk.
-    De te akarod, nem?
-    Persze, de neked ez még korai lenne. És élvezem ezt a kis játszadozást.
Felült velem együtt, így az ölébe csúsztam, amit egy visszafojtott sóhajjal nyugtázott, én csak úgy éreztem magam, mintha feltekerték volna a fűtést. Leoldotta a szememről a szemkötőt, és mélyen a szemembe nézett, mielőtt megcsókolt volna. Hogy lehet valakinek ilyen gyönyörű a szeme? Most már ezer százalék, hogy szerencsésebb vagyok, mint egy lottónyertes.